Szabályozási anomáliák a használt cikk forgalmazás áfakezelésében

Adóelkerülés a jogalkotó és az adóhatóság közreműködésével?

Bevallom, kissé értetlenül álltam az utóbbi néhány hétben egy mind gyakrabban megtaláló áfa-értelmezéssel szemben, amely az általános 27%-hoz képest egyébként is mérsékelt áfafizetést eredményező árrés vagy különbözeti adózás (2007. évi CXXVII. tv. XVI. fejezete) helyett nulla forint adófizetésre ösztönöz az alanyi adómentesség alkalmazásával.

A cikk elolvasása kb. 8 percet vesz igénybe.

Tudni kell, hogy már a közösségi héa irányelv (2006/112/EK) is gondosan kezeli a szabályozás szintjén ezt, az általános szabályok mellett egyértelműen hátrányba kerülő területet, és éppen a hátrány kiküszöbölése érdekében a használt cikk értékesítésre (is) különös szabályokat alkotott: lehetővé teszi ugyanis, hogy a forgalmi adó az általános szabályoktól eltérően csak az elért árrés után kerülhessen felszámításra és megfizetésre.

Eddig az volt az álláspontom, hogy e közösségi szabályozást megfelelően vette át és ültette át a nemzeti jogrendbe a magyar jogalkotás, s mindössze az indoklás egyetlen eleme nem tekinthető az irányelvvel összhangban lévőnek (e cikk szempontjából ez nem releváns és viszonylag kevés adózót érint).

Tévedtem. Álláspontom szerint a hazai jogértelmezésben további, az irányelvvel összhangban nem lévő jogértelmezés is él, amely pedig több, akár számos adózót is érinthet.

Végre kiderült az is, mi okozza az egyre gyakoribb – szerintem - téves értelmezést. A jogtárakban 61/2009. Adózói kérdés-válasz az áfatörvény XVI. Fejezet 2. alfejezetében szabályozott viszonteladói tevékenység és az alanyi adómentesség választása (PM Forgalmi adók, Vám és Jövedéki Főosztály 8519/2/2009.– APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 2279070450) címen megjelenő tájékoztató a ludas. A tájékoztató a cikk megírásakor is elérhető mind a jogtárakban, mind pedig az adóhatóság honlapján.

Ez az a hivatalos tájékoztató, ami úgy tűnik, második aranykorát épp mostanság kezdi élni, és ha nem is bátorítja, de megerősíti az áfa szabályaiban kevésbé járatosak elgondolását, miszerint a használt cikkek értékesítésére jogszerűen lehet és szabad nulla forint áfát fizetni, ráadásul a „szájhagyomány útján” terjedő újkori értelmezés úgy tűnik, az árrés-adózás esetére is kiterjeszti ennek alkalmazhatóságát.

Tiszteletben tartva – de nem elfogadva - ezt az álláspontot, az alanyi adómentességet használt cikkre is alkalmazó adózók meglátásom szerint akár komoly adókockázatnak is kitehetik magukat.

A szabályozás áttekintését ott érdemes kezdeni, hogy a szintén gyakori téves értelmezéssel szemben, az árrés-adózás alkalmazása nem lehetőség vagy választás kérdése, hanem kötelezően alkalmazandó adózási mód, amennyiben a 216.§ szerinti személyektől történt a használt cikk beszerzése.

A törvény azt is egyértelműen meghatározza, mi a helyzet, amennyiben az adóalany választása alapján nem kívánja a viszonteladóra vonatkozó különös adózási módot alkalmazni. Az áfatörvény 224. § (1) bekezdése rendelkezése szerint: „a belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó – az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján – dönthet úgy is, hogy tevékenységének egészére nem alkalmazza ezen alfejezet rendelkezéseit.” Ezzel pedig az általános szabályok hatálya alá kerül vissza az adózó. Az általános szabályok szerinti adózás pedig praktikusan a „normál adós”, nem pedig a különös adózás körébe tartozó alanyi adómentesség szabályainak alkalmazását jelenti.

De ne feledjük el, hogy e területet nem a magyar áfatörvény szabályozza alapvetően, hanem a fent hivatkozott héa irányelv határozza meg a tagállami szabályozás kereteit és a nemzeti jogalkotás mozgásterét. A közösségi szabályozás áttekintése során – a fórumokon megjelent dilemmák alapján - két szempontot vizsgáltam különösen:

a) az árrés-adózás esetén választható-e a használt cikkek értékesítésére alanyi adómentesség? és hogy

b) mit jelent az általános szabályok szerinti adózás a használt cikkekre vonatkozó irányelvi szabályozás alapján?

Az első kérdésre a választ az irányelv 343. cikke adja meg, amely pedig az alábbiak szerint szól:

„A Tanács a Bizottság javaslatára egyhangúlag felhatalmazhatja bármelyik tagállamot arra, hogy az adócsalás elleni harc érdekében különleges intézkedéseket vezessen be, amelyek értelmében a különbözet szerinti szabályozás alapján fizetendő HÉA nem lehet kevesebb azon adó összegénél, amelyet akkor kellene megfizetni, ha a különbözet az eladási ár bizonyos százalékával lenne egyenlő.

Az eladási ár százalékát az érintett ágazat gazdasági szereplői által elért szokásos különbözet figyelembevételével kell meghatározni.”

Tehát van eltérési lehetőség az árrés-alapú módszertől, ám az eltérő módszer, szabályozás bizonyosan nem eredményezheti a szabályozásból eredően nulla áfafizetési kötelezettség megjelenését.

Az alanyi mentesség árrés-adózás körében történő alkalmazhatósága pedig még pozitív árrés esetén is nulla áfafizetési kötelezettséget generálna az adózónak, ami meglátásom szerint nem lehetséges az irányelv 343. cikke értelmében. Így az a „népi jogértelmezés”, amely szerint árrés-adózás esetén is lehet nulla adófizetési kötelezettség alanyi adómentesség révén, bizonyosan téves értelmezés. Szükséges hangsúlyozni, hogy ilyen értelmezés a PM-APEH tájékoztatóból sem olvasható ki.

A másik kérdésre a választ az irányelv 319-320 cikkei adják meg. A 319. cikk az alábbiak szerint szól: „ A használtcikk-kereskedő a különbözet szerinti szabályozás alá tartozó minden értékesítésre vonatkozóan alkalmazhatja az általános HÉA-szabályozást.

A 320. cikk értelmében az „általános HÉA-szabályozás” az alábbiakat jelenti:

(1) Ha a használtcikk-kereskedő a saját maga által importált műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítésére az általános HÉA-szabályozást alkalmazza, akkor a termék importja után kifizetendő vagy kifizetett HÉA összegét levonhatja az általa fizetendő adó összegéből.

Ha a használtcikk-kereskedő az alkotótól, annak jogutódjától vagy használtcikk-kereskedőtől eltérő adóalanytól beszerzett műalkotás értékesítésére az általános HÉA-szabályozást alkalmazza, akkor a beszerzett műalkotás után fizetendő vagy kifizetett HÉA összegét levonhatja az általa fizetendő adó összegéből.

(2) A levonási jog akkor keletkezik, amikor azon termékértékesítés után járó adó felszámíthatóvá válik, amelyre a használtcikk-kereskedő az általános HÉA-szabályozás alkalmazását választotta.”

A fenti irányelvi rendelkezésekből megtudhatóan, az irányelv által alternatívaként megengedett általános héa-szabályozás szerinti adózás egy olyan adózási módot jelent, amelyben van fizetendő adó és lehet levonható adó.

Az alanyi adómentesség nem ilyen adózási mód.

Érdemes még arra is felfigyelni, hogy az árrés-adózás helyett az általános szabályok szerinti adózást választó adózó adólevonási joga érvényesíthetőségének időpontja a 320. cikkben említett cikkek esetében az irányelvi rendelkezés szerint eltér a szokásostól. Míg az adólevonási jog általában az adóköteles tevékenységhez történő beszerzések, szolgáltatás igénybevételek teljesítési időpontjában nyílik meg (további feltételek fennállta esetén), addig az árrés-adózás alól az általános szabályozás alá átkerülő adózónál csak a beszerzett termék továbbértékesítése kapcsán felszámíthatóvá váló adó megjelenésével egyidejűleg nyílik meg az adólevonási joga a használt cikk kereskedőnek. Ez, vagyis az irányelv 320. cikke (2) bekezdése szerinti követelmény azonban nem olvasható ki a magyar áfatörvényből, mert nem került átültetésre a nemzeti jogba. Ugyanakkor ez hátrányt nem jelent az adózóknak, csak jogszerűtlen adóelőnyt.

E ponton szükséges még valamire kitérni. A szabályozás irányelvi rendelkezéseinek áttekintéséhez a héa irányelv magyar nyelvű fordítását használtam, ám egy idő után áttértem az angol eredeti verzióra. Ennek oka, hogy a passzusok jelen cikkbeli mélységű vizsgálatánál már pici eltéréseknek is jelentősége van, erre pedig értelmezési nehézségek, logikai hibák hívták fel a figyelmet. Ez itt leginkább az előbbi 319. és 320. cikk esetében ütközik ki. Ha ismét átolvassák e két rendelkezést, akkor bizonyára feltűnik, hogy valami mintha nem lenne rendben: vagy minden árrés-adózás alá tartozó ügyletre alkalmazható az általános héa szabályozás, vagy csak azokra, amelyek a 320. cikkben nedvesítetten megjelennek.

Mindenképpen ellentmondás jelentkezik, amely azonban az irányelv angol verziója alapján feloldható. Nézzük meg ismét a 319. cikket.

Magyar fordítás: „A használtcikk-kereskedő a különbözet szerinti szabályozás alá tartozó minden értékesítésre vonatkozóan alkalmazhatja az általános HÉA-szabályozást.”

Angol verzió:The taxable dealer may apply the normal VAT arrangements to any supply covered by the margin scheme.”

Az ’any’ jelentésében benne van a „minden” értelmezés is a ’valamennyi’ jelentés révén, ám ’bármely’, ’akármely’ jelentéssel is bírhat, amellyel viszont már nem ugyanazt jelenti a mondat.

Ha a magyar fordításban a ’minden’ szócskát kicseréljük a ’bármely’, ’akármely’ szavak valamelyikére, két megállapítást tehetünk:

  1. a hatályos szabályozástól eltérően akár egyidejűleg és párhuzamosan is alkalmazható lenne az árrés-adózás és az általános szabályok szerinti adózás a használt cikk kereskedők ezen tevékenységére; ezt támasztja alá a 324. cikk is, amelynek eleje ekként szól: „Ha a használtcikk-kereskedő egyidejűleg alkalmazza mind az általános HÉA-szabályozást, mind a különbözet szerinti szabályozást….”
  2. Értelmessé válik a magyar fordításban is a 319. és 320. cikkek kapcsolódása. Akkor pedig ekként értelmezhető a 320. cikk. Ha alkalmazza az adózó az általános szabályok szerinti adózást, akkor az annak hatálya alá tartozó, 320. cikkben nevesített cikkek, termékek esetében a 320. cikk alatti szabályok alkalmazandók a fizetendő és levonható adóra.

Tehát akár háromféle adózási mód is használható lehet a használt cikkekre:

  • az árrés-adózás,
  • az általános, de mindenképpen adókötelezettséggel járó normál adózás, és
  • meghatározott cikkek esetén a normál adózás a 320. cikk szerinti eltérésekkel.

Akárhogyanis nézzük, az irányelvi rendelkezések vizsgálata előtt jelzett mindkét kérdésre az a válasz adható, hogy egyik esetben sem merülhet fel az alanyi adómentesség alkalmazhatósága.

Akkor mégis mi okozhatja az értelmezési problémát?

Meglátásom szerint a PM-APEH tájékoztató ezen mondata lehet a téves értelmezés gyökere: „Az alanyi adómentességgel egyidejűleg a különös adózási mód nem alkalmazható, az adóalany ezen ügyletei is adómentesek az alanyi adómentességre tekintettel.”

A héa irányelv lehetővé teszi, hogy egy tagállam a kisvállalkozások által végzett termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások tekintetében az általános szabályoknál kedvezőbb forgalmi adóztatást tegyen lehetővé; Magyarországon ennek az alanyi adómentesség felel meg.

A héa irányelv meghatározza, hogy mire nem vonatkozhat a tagállami kedvezőbb szabályozás (283. cikk (1)). Kétségtelen, hogy a különös adózási mód(ok) alá tartozó ügyletek nem szerepelnek a 283. cikk (1) bekezdése szerinti felsorolásban.

Kérdés azonban, hogy lehet-e akként értelmezni ezt az irányelvi rendelkezést, hogy akkor szabad kiterjeszteni a kisvállalkozókra vonatkozó kedvezőbb tagállami szabályozást a különös adózási módokra is?

Álláspontom szerint nem lehet ekként értelmezni.

Ennek egyik oka az, hogy a héa irányelv a kisvállalkozások számára tagállami hatáskörben biztosított adómentesség vagy kedvezmény alkalmazhatósága előfeltételeként rögzíti, hogy azok csak akkor alkalmazhatók, ha alkalmazásuk nem vezet adócsökkentéshez.

Márpedig az olyan tagállami szabályozás és jogértelmezés, amely valamely, héa hatálya alá tartozó ügyletre a héa irányelv szabályozása által meghatározottnál alacsonyabb adókötelezettséget eredményez, az álláspontom szerint adócsökkentéshez vezet. Még akkor is ha az „adócsökkentés” kifejezés az irányelv 281. cikke értelmében valószínűsíthetően nem ügyleti vagy adózói szintű, hanem tagállami költségvetés szintjén értelmezendő.

Szintén megkérdőjelezhető, hogy a héa irányelvi szabályozással összhangban lévőnek tekinthető-e, ha egy tagállami szabályozásra lehetőséget adó másik irányelvi rendelkezéssel úgy él a tagállam, hogy ezáltal a tagállami szabályozás kötelező alkalmazású irányelvi rendelkezéseket is a hatálya alá von úgy, hogy ez a tagállami szabályozás eltér attól az adóztatási lehetőségtől is, amelyet az irányelv a kötelezően alkalmazandótól eltérőként megenged alkalmazni?

Ez utóbbi kérdésre meglátásom szerint kizárólag az a válasz adható, hogy nem, nem tekinthető héa irányelvvel összeegyeztethetőnek az ilyen tagállami szabályozás és jogértelmezés. Emiatt pedig egyértelműen kijelenthető álláspontom szerint, hogy a 61/2009. Adózói kérdés-válasz keretében elérhető PM-APEH közös tájékoztatóban foglaltak nem tekinthetők héa irányelvvel összhangban lévőnek. (E tájékoztatóban sajnos egyéb hibás állítás is található.)

Nem fordult még elő, hogy egy jogértelmezésem kapcsán abban reménykedjek, hogy ne legyen igazam, és a kollégák, a jogalkotó és/vagy az adóhatóság érdemi álláspontja nyomán korrigálnom kelljen az álláspontomat, de itt és most őszintén remélem, hogy erre sort kell majd kerítenem e témában.

Ugyanis, ha mégis az én álláspontom bizonyulna helyesnek, akkor ez azt is jelentené, hogy a közösségi szabályozásnál kisebb mértékű adóztatással járó adóztatást az irányelvvel összhangban nem lévő jogértelmezés és jogalkalmazás révén maga a minisztérium és az adóhatóság teszi lehetővé e tárgykörben az alanyi mentesség alkalmazhatóságával kapcsolatos értelmezésével. … 7 éve.

De még ez esetben is lehetnék akár a rossznak és gonosz tekinthető, hiszen a hatályos jogalkotói és adóhatósági álláspont – velem ellentétben - a kevesebb adó megfizetését tartja helyénvalónak ez esetben.

Ám adószakértői ténykedésemből kifolyólag nem tudom pusztán ezen „előnyt” nézni és látni, hanem a másik oldalt is látom. Az pedig nagyon elkeserítő.

Ugyanis ha egy adózó hasonló eredményre vezető jogértelmezést követ, akár csak téves jogértelmezés miatt, akkor a vele később egyet nem értő adóhatóság a legudvariasabb megfogalmazás mellett is legalább adóminimalizálónak titulálja egy adóellenőrzés során, ami pedig ez esetben az adóelkerülés egyik meg nem engedett formájának tekinthető, és e helyzetben az adójogszabályok által lehetővé tett legsúlyosabb eszközökkel és szankciókkal sújtja azonnal az ilyen adózót. Még akkor is, ha nem tekinthető kellően bizonyítottnak a tényállás….

Nem hiszem, hogy ez így rendben van ……

 

(A cikk megjelent a HVG Adózónán.)

 


Legfrissebb híreink

Ekáer-kötelezettség import esetén

Ha harmadik országból importálunk nagy értékű árut továbbértékesítési céllal, akkor keletkezik-e EKÁER kötelezettség?

Bővebben..

USA-ból származó osztalék adózása Magyarországon

Egy magyar illetőségű magánszemély külföldi osztalékban részesült 2016-ban. Az osztalék kifizetése magyar értékpapír szolgáltatón keresztül történt. A magyar értékpapír szolgáltató által kiállított igazoláson annyi szerepel, hogy mi volt az értékpapír...

Bővebben..

Negyedéves ellenőrzés - megéri megtenni!

Megbízható adózók? Megbízható adózók! A 2016-tól elindult adózói minősítési rendszer (Art. 6/A-M. §) februárral újabb minősítési időszakot tudhat maga mögött.

Bővebben..

A nagymama, mint székhelyszolgáltató? Jobb félni, mint megijedni?

Bonyolultak a szabályaink. Egyre nehezebb eligazodni bennük. De érdemes időt szánni az eligazodásra, mert ha nem, előfordulhat, hogy olyan adókötelezettséget generálunk magunknak, ügyfeleinknek, amely valójában nincs, maga a jogalkotó és...

Bővebben..

Közösségen belüli beszerzés

Egy kft., amely áfaalany, Franciaországból hoz be ruhákat. Közösségi adószáma van, így a francia fél áfamentesen számlázott, a kft. az áfabevallásába befizetendő és a visszaigényelendő oldalra is beállította. Később kilépett...

Bővebben..

Bizományosi értékesítés két közösségi tagállami ügyfél között

Kérném segítségét abban, hogy milyen módon és mikor kell számlázni, mikor és milyen adót kell fizetni, milyen adószámokkal kell rendelkeznie egy magyar kereskedelmi cégnek, ha romániai ügyfelével bizományosi szerződést kötne...

Bővebben..

Háromszögügylethez kapcsolódó raktározás

A cég - DE - Németországi gyártó B cég - CZ -Nemzetközi üzletlánc cseh beszállítója C cég - HU - Nemzetközi üzletlánc magyarországi leányvállalata - végső vevő A számlázási útvonal:...

Bővebben..

Közvetített szolgáltatás

Társaságunk reklámtevékenységgel foglalkozik. Ügyfelei részére a megrendelt reklámokhoz szükséges reklámhordozókat (plakátok, szóróanyagok, matricák stb.) külső felekkel legyártatja, az ügyfél által a számára leadott kreatív alapján, továbbá esetenként a legyártott reklámhordozók...

Bővebben..

Moss rendszer – elektronikus szolgáltatások

Egy alanyi mentes egyéni vállalkozó interneten szolgáltatást értékesít, amit bárhol le tudnak tölteni a vevők. A vevők között vannak EU-n belüli és kívüli magánszemélyek. Cégek, adóalanyok nincsenek. Kell-e az egyéni vállalkozónak...

Bővebben..

Fordított áfa és arányosítás

Adómentes bevételek felmerülése miatt szükséges a vállalkozásnál az arányosítás. A tételes elkülönítés nem lehetséges, ezért arányszám alapján határozzuk meg a le nem vonható áfát. Vannak fordított áfás értékesítések, valamint fordított...

Bővebben..

Áfafizetési kötelezettség

Egy magyar motorforgalmazó kft. cross motorokat értékesít EU tagállam magánszemélyeinek, akik útlevéllel igazolják személyazonosságukat, aláírásukkal vállalják, hogy saját országukban eleget tesznek az áfafizetési kötelezettségüknek. A kft. áfamentes számlát állít ki...

Bővebben..

Nyugta kiállítása

Utazási iroda saját szervezésű utakat online foglaláson keresztül is értékesít. Ebben az esetben a fizetés módja paypal vagy bankkártyás. A 900 ezer forint alatti szolgáltatásoknál, ha a vevő nem kéri...

Bővebben..

EU-n kívüli szoftverértékesítés

Kérném állásfoglalásukat a következő kérdésben. Magyar cég kifejlesztett egy szoftvert, amit internetes felületen szeretne értékesíteni, online letöltési lehetőséggel USA-beli piacra. Ilyenkor hogyan alakul az adózás, az áfa kérdése?

Bővebben..

Dropshipping: amerikai megbízó, magyar bizományos

Létre szeretnék hozni egy webshopot. Saját tervezésű polókat árulnék dropship módon (bizományosi ügylet) magánszemélyek részére. Én magam csak a designokat tervezném és az értékesítést végezném. Az “üres” pólók beszerzését, design-ok...

Bővebben..

Közösségi termékértékesítés – webáruház

Az áfát általános szabályok szerint megállapító egyéni vállalkozó Ausztriában és Szlovéniában szeretne villanymotoros gumicsónakokat értékesíteni – üzletkötők segítségével – magánszemélyeknek és vállalkozásoknak is egyaránt. Milyen papírokkal tudja igazolni külföldi vállalkozásoknak...

Bővebben..

Kérdezzen, s mi válaszolunk! Az online információs szolgálat oldalon könnyen megválaszolható adózási kérdésekre kaphat választ jelképes díj ellenében. Ha nekünk rutin az, ami Önnek problémát jelent, szívesen segítünk e formában gyorsan és egyszerűen.

Tovább az online információs szolgálathoz...

InterTax Pro Kft.

1138 Budapest, Úszódaru u. 6.

Mobil: +36 30 6700 192
Skype: k_bartha
Email: info@intertaxpro.hu

Térképnézet